Magányos percek
Kiáltottam, süket csend felelt
arcom a tükörben gúnyosan nevetett:
-Neked kellett, te akartad,
veszett kutya módra martad.
Megérdemled, ember lánya,
nem való vagy jobb világra!-
Hallgattam,
nem jöttek ismerős zajok
vártam,
de csupán a szívem dobog.
egyedül zakatol, akár egy árny
vetül rá riasztva a hideg magány
szárítsd fel könnyeim.
Hol az a fénysugár?
léptek zaja koppan,
halkan kattan a zár..
Hullám
Tajtékok vad tánca
fehér hab varázsa
maga alá temet
öleli testemet
vesszen ha nem kell
vesszen , pusztuljon el
miképp sziklán a hullám
zúzza szét önmagát
őrült haraggal,
vakítóan fehér habbal.
Mardosó dühét a kövekre veti
fájdalmas karmait beleereszti
önmagába visszahullva
csap fel újra, csap fel újra
Árkot vés a kemény kőbe
nyomát írja mindörökre.
A versek az oldalról, a szerző engedélyével, szabadon másolhatóak.